Ha redukálom, nagyon egyszerű a válasz: bármiből, bárhol és bármikor. 
Nézd, hallgasd, olvasd, merd használni a nyelvet, de ne magold!

Tapasztalataim szerint nem érdemes egy könyvhöz ragaszkodni. Hogy miért mondom ezt?
Életszerű vagy könyvszagú nyelvtudásra vágysz?
Ha az utóbbira, akkor ragaszkodj egy könyvhöz! Ha viszont szeretnéd megérteni az olaszokat és megértetni magad velük, akkor engedd el a gondolatot, hogy egyetlen könyvből meg fogsz tanulni olaszul. Ehhez egészen más módszerek kellenek.

Engedjétek meg nekem, hogy elmeséljek egy saját példát!
A Hunfalvyba jártam középiskolába, ahol híresen jó a nyelvoktatás. Ennek ellenére az első angoltanár nem állt a helyzet magaslatán, de szerencsére másodikban új osztályfőnököt és ezzel együtt új angoltanárt is kaptunk.
Konkrétan 3 év alatt kellett, hogy megtanítsa nekünk 4 év anyagát. Hogy sikerült-e? Igen és simán vettük az akadályt. Hogy hogyan csinálta? Képzeljétek, könyv nélkül.
A nyelvtant keményen leadta, de mindig nagyon szemléletesen.
Nem igazán voltak számonkérések, vagy ha igen, nem a klasszikus formában.
Nem kellett tőle vagy az óráitól rettegni.
Csak akkor kért minket írásban számon, ha muszáj volt.
A szavakat sem úgy kellett magolnunk, hogy itt van 100 szó (jó esetben csak ennyi), holnap szódolgozat.
Akkor mégis hogy csinálta, mindezt 17 diákkal egyszerre?
Hozott saját anyagokat. Innen-onnan, a szintünknek megfelelően.
Sokat beszélt hozzánk, természetesen angolul. Kénytelenek voltunk megérteni őt. 
Sokat beszéltetett minket.
Temérdek páros gyakorlatunk volt, vagy a nyelvi laborban, ahol nem zavartuk egymás; vagy egy sima tanteremben, itt sem üvöltöztünk, így nem volt a labor hiányának különösebb jelentősége.
Mi volt pontosan a metódusa?
Az év elején kidobatta velünk a könyvet (tényleg így történt!), kivéve az utolsó évben, ott az utolsó 50-60 oldalt kellett megtartani, abban volt a külker, nekünk a szaknyelvből is kellett érettségiznünk idegen nyelven, a könyv többi része a kukába került.
Ha megtanultunk egy nyelvtani részt, begyakoroltatta.
Írásban és szóban is.
A szavakat nem random módon tanultuk, hanem 1-1 témakör köré fűzte azokat.
Zeneszámokból idézett.
Filmeket néztünk, természetesen angolul.
A végeredmény: az érettségi évében tudunk lelkizni, világot megváltani, vicceket mesélni, Woody Allent nézni, olvasni és mindent megérteni angolul.
Nem könyvszagú angoltudást kaptunk tőle, hanem ténylegesen a nagybetűs életben használt nyelvet tanította meg.

Remélem, most már értetik, hogy miért nem tudom azt mondani, hogy mindenki vegye meg pl. a Progettót és akkor megvan a tuti.
A Progetto jó könyv, ha olvasmányokra és szókincsfejlesztésre vágyik valaki. Önmagában viszont kevés, ki kell egészíteni. Ez érvényes az általam ismert összes, pillanatnyilag kapható könyvre is.

Hogy érdemes szerintem nyelvet tanulni?
Számomra az alapképlet az alábbi:

HELYES GYAKORLATI  NYELVTAN (nem leíró!) + MEGFELELŐ SZAVAK + TEMÉRDEK GYAKORLÁS (ÍRÁSBAN ÉS SZÓBAN IS) = NYELVTUDÁS

Nagyon fontos!
Ne kapkodva tanuljon senki, hanem következetesen.

Aki az olasz nyelv vagy kultúra iránt érdeklődik, ajánlom figyelmébe az alábbi honlapot és az onnan elérhető facebook oldalt: www.olasznyelvtan.hu